Egy novella

2. Fejezet

Három hosszú nap telt el úgy hogy a szerelmesek nem beszéltek egymással sokat főleg nem kapcsolatukról. Negyedik nap Kagome kijelentette, hogy hazamegy mindenki elkísérte a kúthoz a kis csapatból. Elbúcsúztak Inuyasha maradt utoljára Sangoh feleszmélte a helyzetet és elráncigálta onnan a kíváncsi szerzetest és az értetlen Sippoht. Fél perc múlva, mikor viszaért kíváncsiskodni a rejtekhelyénél meghallott valami zörrenést mér éppen nyúlt a csonttörő után mikor kibontakozott Mrioku alakja a levelek között.

- Áhh..szia Sangoh.

-Szerzetes mit csinálsz itt?

-Ööö...én..és te mit keresel itt?

-Hát..

Eközben az átjárónál a két szerelmes beszélgetett.

-Kagome minek mész el?

-Hát tudod az isk..

-Azért ami történt?

-Nem, igen, vagyis azért is.

-De, nem szeretsz már?

-Szeretlek azt hittem, hogy most már te nem kedvelsz.

-Hogy gondolhatsz ilyet? Mondtam mindig is szeretni foglak és vigyázok majd rád.

-Öhöm.. köszönöm.

A fiú egy gyors puszit nyomott a lány szájára és hirtelen megfordult és magabiztos léptekkel elindult a falu irányába. Kagome még fájdalmasan nézett utána egy darabig de végül beleugrott a kútba. Ahogy ezt a hanyou észlelte rögtön irányt váltott és visszaült a kút tövébe várva szerelmét.

A másik világban Kagome éppen fürdeni ment. A meleg gőzben elgondolkodott az előző napokon. És rájött, hogy milyen jó érzés is az, ha Inuyasha erős keze a vállán van és az az érzés, járja át a testét, hogy semmi baj nem érheti, amíg együtt vannak. El is határozta, hogy visszamegy az ő igazi világába.

Inuyasha éppen azon morfondírozott, hogy elmegy a lányért. Mikor meglátta a lelkeket vándorolni a lassan már sötétedő égbolton, és mintha valami belső ösztön hajtaná felugrott és gyors léptekkel elindult a fények után.

Eközben Kagome már éppen mászott ki a csontok kútjából, frissen és üdén. Vidáman kitisztult gondolatokkal elindult a falu felé mikor ő is észrevette a vándorló lelkeket, ami csak Kikyou közellétét jelezhetik ő is elindult utánuk.

Inuyasha már utolérte Kikyout egymástól távol állva néztek farkasszemet.

-Mi az, Inuyasha nem is üdvözölsz? –Ezzel a szavakkal tett pár lépést a fél démon felé.

-Kikyou mit keresel itt?

-Inuyasha jól sejtem nem is örülsz, hogy látsz?

-Nem válaszoltál, mit keresel itt?

-Téged.

Kagome szív verése felgyorsult, ahogy egyre közeledett az egykori papnő felé attól félt, hogy Inuyasha is ott van. Mikor már vélhetőleg egész közel ért halkan lépkedett még a lélegzetét is visszafojtotta. Végül egész közel ért a beszélgetőkhöz, bár azt nem értette tisztán, mit beszélnek. Behúzódott egy fa mögé, de mikor meghallotta Inuyasha hangját akkor elő lépett és egy ostoba gally megcsördült a cipője alatt, de nem is érdekelte. Ahogy meglátta az egymástól már csak pár lépésre álló párocskát könny szökött a szemébe.

-Kagome..-de mire kimondta ezt a szót a hanyou addigra a lány már futott. Nem volt más vágya, mint futni minél messzebb ezektől úgy érezte, hogy egész életében képes lenne így futni. Csak az járt a fejében, hogy Inuyasha hazudott neki azt mondta szereti és közben biztos Kikyoura gondolt. Ez a gondolat szörnyen égette a lelkét összeszorult a szíve már nem tudta, minek fut, hiszen eltévedt, amit csak most vett észre igazán, nem baj gondolta úgysincs most kedve haza menni. Most már lassabbra vette a lépteit és lehajtott fejjel bandukolt tovább és az sem érdekelte, ha soha többet nem talál vissza ahhoz a kúthoz. Végül is mindennek az a kút és az ékkő az oka. Ha nem esett volna bele az átjáróba, ha nem tört volna össze a kő, akkor nem kellett volna Inuyashával keresgélésbe kezdeni, és akkor nem szeretett, volna bele és most nem tartana itt. Minek kellett ennek így lennie?! Fájt a torka, nem kapott levegőt szédült, szúrt az oldala a sok futástól végig simította a karját és érezte, hogy fájnak még a szőr szálai is.

Visszatérve a papnőhöz és a hanyouhoz.

-Inuyasha úgy látom, hogy ez a lány többet jelent neked, mint én valaha is fogok. Átvette a helyemet szívedben. -A lány ezekkel a szavakkal búcsúzott és felemelkedett pár lélek rabló segítségével és eltűnt.

Inuyasha meg csak ebben a pillanatban vette észre a holdat, ami most kezdett el világítani és rásütött a fény az arcára ezzel párhuzamosan visszaváltozott emberré. Fehér haja feketébe csapott át és karmai normális köröm alakot öltöttek. -Kehh,, ennek is most kell velem megtörténnie így most még a szaga alapján se tudom megkeresni Kagomét. –Miközben ezen morfondírozott elindult abba az irányba amerre a lányt látta eltűnni.

Kagome egész éjjel bolyongott szerencsére nem találkozott semmiféle veszedelemmel egészen hajnalig. Amikor már teljesen belefáradt a céltalan járkálásba letelepedett egy nagyobbacska kínálkozó kőre és próbálta magát minél jobban összehúzni mintha ott sem lenne, de ez nem sikerült. Pár perc telhetett el vagy éppen órák nem tudta csak arra eszmélt, hogy erősödő forgószél közeleg és vele ékkő szilánkok is elhűlt rajta, hogy csak most vette észre őket.

A szélből Kouga alakja bontakozott ki.

-Kagome megéreztem a szagod és jöttem, hol az a kutyafülű korcs? Kag..- itt halkabbra vette a hangját- Kagome te szomorú vagy, mi a baj? Bántott valaki?

-Nem, nem.- Bár a hangja alapján éppen az ellenkező bizonyosodott be.

-Mi történt? Csak nem az a kutyafülű Influenza tett valamit veled, mert ha igen én megyek és agyonverem. Várj meg Kagome rögtön, jövök csak előtte, elintézem azt a kis palotapincsit.

-Kouga ne!!- De a farkas szellem már nem is hallotta a hangját csak rohant a haragját csillapítani.

Inuyasha eközben a szent fa tövében ücsörgött és várta a reggelt. Mikor végre eljött az átalakulás ideje pont akkor ért oda a farkas démonok vezére is.

-INUYASHA mit tettél az én Kagomémmal?

-Semmi közöd hozzá!

-Ő az én asszonyom.

-Kagome senkinek nem a tulajdona!

-Ne mentegetőzz, mit tettél vele?

Miközben a két rivális civakodott az érintett lány mélyen gondolkodott. –Lehet, hogy Kouga után kellett volna mennem. Nem, most nem tudnék Inuyasha közelébe lenni. Hogy lehetett ilyen azt hittem, szeret, de akkor miért tette ezt velem? Mégiscsak haza kellene mennem. Majd otthon kialszom magam és egyszer majdcsak túl, leszek rajta. Remélem. De most merre menjek, mikor azt sem tudom, hol vagyok? -Végül elindult abba az irányba amerről jött hátha meglát valami ismerőset, amiből meg tudja határozni a helyzetét.

Eközben a két rivális már harcba is kezdett. Bár Inuyashát jobban érdekelte, hogy hol van a szerelme.

-Hol van Kagome? Láttad?

-Még nem is tudsz rá vigyázni? Egyedül hagytad?

-Miért most ki van vele? –Kouga hirtelen lefékezett. Ekkor jött rá, hogy ő is egyedül hagyta. Eliramodott a másik irányba, de még visszaszólt helyben hagyott ellenfelének:

-Téged majd elintézlek!- Ekkor ugrott be Inuyashának is. És szélsebesen utána iramodott a farkas démonnak.

-Mit akarsz korcs?!

-Hol van Kagome?- Mielőtt még választ kapott volna a felbőszült ifjonc egy porfelhőt hagyva maga után gyorsan eltalpalt.

-Még szerencse, hogy ilyen erős a bűze így legalább a szaga alapján tudom követni. De ez az megvan Kagome illata is! -És nagy rohanásba kezdett.- Kouga ért előbb oda.

-Kagome!

-Kouga, mi történt veled, vérzel!

-Semmiség. Veled mi történt? -Kagome hátat fordított neki.

-Nem történt semmi, csak egy kicsit szomorú vagyok ennyi az egész. -A fiú ösztönből megfogta a lány karját és magához ölelte. Nem tudta miért minta zsinóron húzták volna. Kagome először tiltakozott el akarta lökni magától de túl erősek volt a köré font karok, de pár másodperc múlva nem tiltakozott, hanem átölelte a farkas démont és ezzel egy időben elkezdtek potyogni a könnyei. Kouga nem szólt semmit csak állt és ölelte az elkeseredett lányt. Éppen ekkor ért oda a szerelmes Inuyasha és megpillantotta az ölelkező párt.

-Kagome te mit csinálsz itt ezzel? Azonnal ereszd el! Nem hallod te büdös farkas? !

-Inuyasha menj innen nem, akarlak látni soha többet! Hogy tehedted ezt? Én azt hittem, hogy szeretsz, de te végig hazudtál! És ahogy elmegyek egy napra, máris rohansz Kikyou-hoz!

-Micsoda? Nem történt semmi Kikyou és köztem csak arra jött én meg utána mentem és nem csináltam semmit! Veled ellentétben. mert te azonnal összeálltál ezzel a farkassal.

-Inuyasha te mégis mit képzelsz rólam? Ez csak egy baráti ölelés volt, mert nagyon szomorú voltam MIATADD!

-Igen? Nekem nagyon is úgy tűnt, hogy tetszett!

-Tényleg? Hát jó akkor én most haza megyek!

-Jó, menj! Nehogy azt hidd, hogy érdekel egy percig is! –Ez az egész párbeszéd olyan hangosan zajlott, hogy hőseink üvöltő versenyt is nyerhettek volna, persze csak a mai világban. Kagome el is indult, de arról a nagy kiabálásban megfeletkezett, hogy nem tudja az utat a kúthoz. Nem baj, akkor sem megyek vissza ahhoz a két ütődötthöz. Még Ő van megsértődve! Szörnyű, hogy néha milyen csökönyös tud lenni! Ez alatt a két helyben hagyott szerelmes csak nézett a kiabálós lány után. Először Kouga szólalt meg.

-Mégis mi volt köztetek?

-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ TE ORDAS!! VILÁGOS?! -Azzal gyorsan eliramodott nagy ívben kikerülve a lányt. A Farkas démon is jobbnak látta elkerülni a ,,halk szavú lányt”. Inuyasha vissza érve Kaede anyóhoz letelepedett a padlóra és türelmetlenül dobolt az ujjaival a deszkákon. Miroku meg is kérdezte:

-Inuyasha mi történt ?

-NEM TÖRTÉNT SEMMI! -A szerzetes jobbnak látta ha majd később faggatózik ha majd lehiggadt a kutya démon. Nem kellett megvárnia, hogy kérdezhessen, mert előbb jötteki a morfondírozó hangok és ha ezeket már ismeri a barát össze tudja rakni, hogy éppen miért dühöng a hanyou.

-Kehh.- kis idő múlva

-fehh -rövid időn belül

-Az az ostoba farkas.

Ebből Miroku össze tudta rakni kérdések nélkül a megoldást. Inuyasha valószínűleg találkozott Kougával, sőt az is lehet, hogy Kagome is itt van. Ki is ment körül nézni hátha találkozik a lánnyal, de nem találta e helyett közölte a begyűjtött információit Sangohval, aki úgy döntött, hogy elmegy megkeresni Kirarával együtt, hátha még ebben a világban van.

-Jó menjetek. –Tétovázva még hozzá tette:

-Sango..

-Igen?

-Vigyázz magadra. – a lány meglepett mosollyal válaszolt. Majd elindultak a macskával együtt felkeresni Kagomét. Az erdő felett repültek, hátha meglátják fentről. Körülbelül egy órás keresés után mikor már úgy volt, hogy feladják és visszatérnek a faluba Sangoh megpillantotta a lányt, aki egy fa tövében ücsörgött.

-Kagome! -kiáltott le majd pár másodperc múlva mellette landolt.

-Sangoh te hogy kerülsz ide?

-Téged kerestelek.

-Engem?

-Igen. Inuyasha elég ideges volt mikor visszaért és magában szidta Kougát. Ebből gondoltuk Mirokuval, hogy te is a közelben lehetsz. Mi történt?

-Ez elég hosszú. Az egész úgy kezdődött, hogy visszajöttem még tegnap, aztán megláttam az erdőben Kikyout és Inuyashát amint édes kettesben, vannak. Aztán elrohantam és összetalálkoztam Kougával és nagyon szomorú voltam és átölelt pont akkor ért oda Inuyasha és meglátta, aztán veszekedtünk, és ott hagytam őket. –Ezt egy levegővel mondta el és annak is örült, hogy végre levegőhöz jut meg annak is, hogy elmondta végre valakinek.

-Kagome Inuyasha elég dühös volt Miroku szerint.

-Én nem akartam ezt, azt mondta, szeret! –és megint elkezdtek patakozni a könnyei.

-Kagome és biztos, hogy Kikyou volt?

-Igen a két szememmel láttam!

-Inuyasha nem az a fajta, aki ilyen gesztus után csak úgy valaki mást szeressen.

-Azt mondta nem történt semmi.

-Kagome szerintem, oda kellene menned hozzá.

-Még mit nem!

-Te is találkoztál Kougával és köztetek sem történt semmi, és ha Inuyasha és Kikyou között, sem akkor.

-De most hogy menjek oda hozzá?

-Nem aggódj, mi majd elintézzük a szerzetessel.

-Igazán?

-Gyere, elviszünk a kútig, ott várj. -Mikor oda értek már sötét volt. Sangoh elindult a falu felé. Kagome addig elmélkedett a kútnál. Sangoh közölte a tényeket Mirokuval, aki rábeszélte Inuyashát, hogy menjen el a kúthoz. A két szerelmest már a jól bevállt helyről figyelték. Inuyasha szólalt meg elsőnek.

-Kagome mégsem mentél haza?

-Nem, mert eltévedtem, figyelj Inuyasha ne, haragudj nem történt semmi köztem és Kouga közt és azt is, tudom, hogy nem lennél képes Kikyiuval flörtölgetni miközben engem szeretsz..... Ha szeretsz még?

-Ne haragudj rám Kagome, de valami oda vonzott és hidd el, nem szeretem Kikyout már. Hanem téged szeretlek.

Ez idő alatt a rejtekhelyen Miroku és Sangoh is megbeszélték a kettőjük közti viszonyt.

-Sangoh én kedvellek.

-Tessék nem értettem? –Hazudta a lány, pedig igen is jól értette.

-Mondom, szeretlek.

-Miroku.. -És ebben a pillanatban ért össze Sangoh és Miroku, és Inuyasha, és Kagome ajka.